kinyitott a kávéház

A tegnapi napra egy csomó időben egymást fedő programajánlatunk jött össze. Eredetileg meghívásunk volt a védőnőm házavatójára, ahova kocsi hiányában esélytelen volt kimennünk. Aztán tegnap volt esedékes a kétévente megrendezésre kerülő utcabál, ahova az ovi vezetője beiratkozáskor meghívott (azóta kaptunk fizikai meghívót a rendezőktől), meg a héten külön emlékeztető e-mailt is küldött, az utóiratban megjegyezve, hogy ha lehet, vigyük el magunkkal a kitöltött felvételi papírokat, amikkel április óta nem voltam képes foglalkozni. Bejelentkeztek C. rokonai szombatra és vasárnapra, és gondolatban félig Budapesten voltam a szerveződő Pride-on. Közben a héten voltak az utolsó játszókörös és tornaórás programjaink, én már nagyon megkönnyebbültem, hogy jön a nyári szünet és nem kell többet mennünk. Mimi szerdára virradóra belázasodott, és mivel semmi egyéb tünete nem volt, a három napos lázra gondoltam. Igazam lett, a láza elmúltával a negyedik napon megjelentek a kiütések az egész testén. S...

Tök érdekes volt megfigyelni, hogy az utolsó nagy utazásunk óta, ami októberben volt, Andó mennyit fejlődött, mennyivel jobban veszi az akadályokat utazás közben. Mondjuk most is megvolt a Bogyó és Babócával való lekötés, a képernyőzést ilyenkor keretek között engedem neki, de általában elmondható, hogy jobban odafigyel a környezetére, kérdez, megjegyzéseket tesz, bevonható, terelhető. Mimi meg szokás szerint benne van minden buliban, bár a fél órás alvásaival nem könnyítette meg az utazást, meg kellett dolgozni minden altatásért.  Anya utánunk fél órával landolt, de neki külön transzfer volt intézve, úgyhogy végül is előtte nem sokkal előbb értünk a házához. Voltunk gyereknapon Fehérváron rögtön az érkezésünk után, tavaly is pont akkor voltunk itthon, amikor megrendezték, és most is összefutottam a barátnőmmel és a kisfiával.  Voltam fogorvosnál (meg még megyek is), ami az átlagosnál rosszabb élmény volt, mert szájzáram lett napokig, és vagy két hétig fájt még a beavatkozás u...

  Így június idusán túl sikerült feltenni az ehavi naptárképet, ami amúgy az egyik kedvencem a sorozatból, Andóval szívesen bogarásszuk, hogy mi minden kapható ebben a kávés minibuszban. Sok finomság, de muffin, az egyik kedvencem kávé mellé pont nem.  Egész nap arra készültem, hogy este, miután mind a két kismakit lefektettem, elmegyek az első posztpartum futásra. A kondíciók szuperek voltak, 7 után nem sokkal Ando kidőlt, Mimit utána átvettem C.-tól, szintén pillanatok alatt ágyba varázsoltam, átöltöztem edzőruhába, bemelegítettem, betettem a futós válogatást spotify-ról, becsaptam magam után az ajtót, hogy aztán kereken 100 méter után a férjem hívjon, hogy M.-t felébresztettem a bejárati ajtó csapdosással. Az egy dolog, hogy amúgy szinte bármilyen zajt átalszik, de az ajtót tényleg becsukhattam volna csendesebben. Valószínű a fülemben dübörgő Nightwish vonta el a figyelmem. C. próbálta visszaaltatni, és azt mondta, csak azért szólt, mert a lelkére kötöttem, hogy azonnal hív...

részletesen írni a nyaralásunkról, de most csak annyit: visszaértünk épségben, miután reggel 4:20-kor keltünk, és este háromnegyed 10-re letettem mind a két gyereket, ami könnyebben ment, mint vártam, C. magától kidőlt, mert szegénynek egész nap 10 percet sikerült aludnia szemben az én majd’ két órás szunyámmal Mimivel a mellkasomon, most pedig az öngondoskodás jegyében lopok némi időt netezésre és azon rugózok, hogy hazautazom megint a babákkal három hétre (yolo alapon, mert mikor lesz nekem még ennyi szabaidőm nyáron? Ugyehogy) .  Aaaanyira jól esik.                                        ezt anyáék fotózták a kanyonban, tökre nem vág ide, de olyan szép