la cosa negra

 Jellemző, és nekem szomorú, hogy amikor anyát megkérdezem, hogy érzi magát, mert két napja eléggé beteg és betegen is dolgozott, nem azt meséli el, hogy ténylegesen hogy van, hanem felsorolja, hogy mi mindent csinált. Ez nem tudatos nála, de a hasznosságán, aktivitásán keresztül értékeli magát és a napját. Persze, _hasznos_ teendőkről beszélünk, nem ám illatos-habos fürdőről vagy bármilyen kényeztető tevékenységről. Azon túl, hogy folyamatosan hajszolja magát és nehezére esik aktív pihenést betervezni, a közvetlen környezetében is ezt az iramot diktálja, anno az őrületbe kergetve apám és a húgom. A testvérem máig sérelmezi, hogy anya sokszor nem azzal indítja a telefonbeszélgetést, hogy érdeklődik a hogyléte felől, hanem hogy mit csinált aznap. Ezt a jelenséget, a mindenáron hasznosságét én is bevittem a pszichoterápiába, és valamivel tudatosabb vagyok ilyen téren, de nyilván nincs 100%-os siker, sokszor kapom még magam azon, hogy az elintézett feladatok fényében értékelem magam. 

Elmentem egy utolsó alkalommal szülés előtt fodrászhoz, hazafele meg nem volt kedvem várni a hidegben negyed órát a buszra, beléptem inkább egy könyvesboltba. Találtam egy nagyon cuki karácsonyi Kisvakondos könyvet 4 puzzle-lal, gondolkodás nélkül megvettem a Kisnyuszinak. Eszembe jutott, hogy amikor először mutattam meg az akkor még egyetlen Kisvakondos könyvünket A.-nak, C. el nem tudta képzelni, milyen állat szerepel benne. Állítása szerint Chilében, ahonnan származik, nincsenek vakondok, spanyolul a nevét sem tudta, úgyhogy elnevezte la cosa negrának - a fekete dolognak -, és ezen a néven futott nála, amikor a gyereknek mesélt a könyvből. Azóta tudjuk, hogy spanyolul topo a vakond, de nálunk maradt a cosa negra.