mimiségek

Kicsit több, mint egy hónap múlva Mimi kétéves lesz, már kitaláltam, milyen tortát készítek neki, és egy-két ajándékötletem is van. Ha igazán személyre szabott meglepetést szeretnék számára, vennék ruhákat és krémeket, hogy hódolhasson a krémezési és az öltözködési hobbijának. 

Nagyon cuki dolgai vannak, és tudom, hogy nem kell a két teljesen különböző gyerekem összehasonlítani - ahogy ezt tételesen minden összehasonlítás előtt el is mondom -, de számomra érdekes, hogy Andó ilyen idősen már bőven énekelte a vaquita locát, Mimi pedig jóval kisebb szókinccsel rendelkezik. Máshol vannak az erősségei. Magát továbbra is Bébé Lopének hívja, engem pedig Mamá Lopénak, ha C. nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy nevezzen a nevemen. Imádom a puhaságát, a formás kis combjait, a sajtszagú lábait, ahogy tornázik rajtam szopizás közben, meg ahogy kicsit becsiccsentett vigyorral bazsalyogja, hogy tété, amikor meglátja a cicim. Felmászik az emeletes ágyra a bátyja után, engem meg a frász kerülget, amikor a fenekén csúszik le a létrán. Mindent, de tényleg mindent utánoz, még azt is, ahogy a mitesszereim nyomkodom. Nagyon szeret fürödni, felveszi a ruháit egyedül, persze időnként elkel neki a segítség - ez utóbbi például olyan, ami Andónál nagyon későn jelent meg. Szereti kiválogatni az outfitjét, megőrülök, komolyan, persze jó értelemben :) Andóval egyre többet és jobban kapcsolódnak, már ha nem rombolja le épp a nagy gonddal felépített akármit vagy akar ugyanazzal az autóval játszani. 

Kedvenc hobbija közé tartozik még az orrfújás, rengeteg zsepit meg wc-papírt "elhasznál", amíg mímeli a folyamatot. És szívesen telefonál is ("állóálló") mondjuk egy nagyobb hűtőmágnest szorítva a fülére, rendesen elvonul egy sarokba hadoválni babanyelven. Szeret magáról videókat nézegetni, ezzel kapcsolatban kezd rámenős lenni, pedig muszáj a telefonhasználatnak határt szabni. Magyarul csak pár szót mond, leginkább spanyolul beszél. Minden, ami kicsi, automatikusan bébé, egy pici autó, bodobács, még a Rómában látott 16 személyes busz is. Nagyon nehezen lehetett rábírni, hogy apósom ne hívja papának, mondjuk minden random nőt is mamának nevezett. Érdekesnek találom, hogy Andót magától kezdte atn-nak nevezni, a kisfiam pedig annak idején szintén atntn-ként utalt magára, és a traktort is tahn-nak hívja, pont, mint a bátyja. Néha már sikerül a bilibe pisilni, nem mintha szólna, hogy kell, hanem fürdés előtt ráültetem. 

Továbbra is napsugaras, mosolygós, bújós, habár a dackorszak már javában felütötte a fejét, így nem mindig van kedve puszit adni, de hát ez így is van rendjén.