Így október utolsó napján anya megbotlott egy gereblyében, és ugyan nem úgy vágta arcon, ahogy az a mesékben szokott lenni, beesett a virágoskertbe, és eltörte a kisujját. De semmi gond, mert előtte még összesöpörte az utcát is, és befejezte a kerti munkát, amit tervezett. 🤦🏻♀️
Mentségére legyen mondva, nem gondolta, hogy eltörött, és csak éjjel kezdett neki nagyon lüktetni. Nekem ma reggel írta meg, mi történt, és orvoshoz is csak azért ment, mert ragaszkodtam a röntgenhez. Borzasztó ilyenkor a távolság, és anya még csak nem is öreg.
Az október végülis teljesen máshogy sült el, mint ahogy terveztem, és képmutató lennék azt állítani, hogy nem élveztem a lazázást minden negatívum ellenére, de muszáj összekapnom magam. Rendesen enni, tanulni, több fegyelmet mutatni a mindennapokban. Igen, én szeretek mindig holnap, mindig hétfőn hónap elsejével kezdeni, van benne valami extra motiváló. Meg tervezek legalább napi egy sor összesítést írni arról, amire büszke vagyok a napból. Két hét múlva kezdek dolgozni, nem mondhatnám, hogy nagyon várom.
Befejeztem a legutolsó Cormoran Strike-kötetet, és bár eléggé lekötött, rettenetesen bökte a csőröm ez a fajta balfaszkodás, érzelmek szőnyeg alá söprése és önmaga ámítása, amit Robin művelt. Kicsit kedvem lett újrakezdeni az egész sorozatot, de hát kinek van arra ideje. Elkezdtem az Öltések közt az időt, ami kapásból megtetszett, olyan szép, gördülékeny a nyelvezete, meg haladnék az Istenek kertjével is, ha nem pdf-ben olvasnám számítógépen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése