Újabb dolgok, amiket nem gondoltam volna, hashtaglábtörés. Hasonló érdekes és érdektelen infókért kövessetek be!

Lohad a duzzanat a lábfejemen, amitől jobban fáj a törés, ma már nem is éreztem magam annyira fittnek. Arról nem beszélve, hogy a fejembe vettem, hogy reggel én viszem oviba a Kisnyuszit, apósom meg tolja a kocsiban Mimit, mert 1. az ovi tényleg közel van, 2. C.-nak hétfőnként német órája van (fun fact: ma kimaradt, a tanár nem jelentkezett be online), 3. tartottam tőle, hogy apósnak túl sok lenne a két gyerek, vinnie kellett vissza egy csomó kimosott előkét és törölközőt a bölcsibe, mert én voltam soros a mosásban, 4. amúgy is el kellett mennem drogériába és gyógyszertárba vérhigító szuriért. Jó lecke volt, mert teljesen más terepen mankózni, mint néhány métert ide-oda a lakásban. Megterhelőbb, számtalanszor meg kellett állnom kifújnom magam, fájt a kezem a ránehezedéstól, fájtak a mellizmaim, amik segítenek stabilizálni magam a mankókon, leizzadtam. Ezentúl maradok a négy fal között, amennyit csak lehet, és delegálom a feladataim egy részét. Gyakorolhatom a segítségkérést és a kedvességet, hogy ne legyek passzív-agresszív, ha a körülöttem élők nem látják, ha épp segítségre szorulok. 

A vérhigító beadása elég fájdalmas, biztos béna vagyok, mert amikor kórházban adták be nem fájt különösebben.  

Szerdán műtik lábam, holnap anesztes felvételem lesz. Szereznem kellene igazolást az orvosomtól, aki természetesen nem dolgozik ebben a két hétben, mert mától kezdődik az őszi szünet a tartományban. A klinikán is kevesebb orvos dolgozik, gondolom nagyon örülnek, hogy nélkülem is eggyel kevesebben vannak, főleg, hogy egy másik munkatársam gyanús körülmények között folyamatosan beteget jelent hetek óta. A háziorvosomat 4 másik praxis helyettesíti, az egyik az a hely, ahova nagyon fel akartak venni, de visszautasítottam őket, oda nem szívesen mennék igazolásért. Egy másik praxis pedig nem veszi fel a telefont, ezért úgy döntöttem, elmegyek a délutáni rendelésre random, remélem, kiadják a papírt. 

Szerdára volt időpontom annál a fodrásznál, aki a múltkor korrigálta C. bundesliga frizuráját. Előre ki kellett fizetnem a vágást, így nem hagynám veszni a pénzem, op után sanszos viszont, hogy nem lesz kedvem hajat vágatni, el kell tetetnem az időpontot. 

Mérlegeltem, hogy bemenjek-e megírni azt a néhány elengedési papírt, amivel el vagyok maradva, és erre a hétre terveztem, főleg hogy most hetekre kiesek a munkából. Utólag behozni annyival keservesebb lesz, de C. lebeszélt róla. Még a végén berendelnek dolgozni... Elgondolkodtam azon is, hogy amúgy dolgozzam-e legalább pár napot a műtét előtt, tényleg nem tudom, minek kell történnie, hogy a fejemben is elfogadható legyen, hogy most nem vagyok munkaképes.

Rá kellett állnom a kalóriadeficites étkezésre, mert rettegek attól, hogy kontrollt vesztek futás híján a kajálás fölött. Múlt héten is nonstop tömtem magam.