Volt egy bejegyzésem piszkozatban dolgokról, amiket mostanában vettem, és boldoggá teszik a materialista énem, de úgy látszik töröltem valamikor érdeklődés hiányában. Most megírom mégis, mert nem akarok egyfolytában a lábamon vekengeni. Na jó, egy kicsit mégis kieresztem a gőzt, aztán próbálom elengedni egy időre megint.
Szóval a fene egye meg, hogy a lábam törött el, egy kéztöréssel jobban kibékültem volna. Mintha az univerzum ki akarna röhögni, hogy aha, a gyereked nyár óta kérdezi, mikor lesz már október, amikor utazhattok a nagyijához, meg terveztél egy csomó jó futást, meg eleve izgalmasra tervezted a szabadságot, meglátogatni a 70. szülinapján a nagynénéd, hát lóf.aszt, mutatok én neked jobbat. Még 6 hétig kell hordanom az ortézist, egy élmény benne aludni, szabályosan fellélegzem, amikor néha leveszem levegőzni és átmozgatni az ugróizületem. Azt a minimális mozgathatóságot, ami most belefér a duzzadástól, igyekszem nem elveszteni, és lassacskán fejleszteni, nem szeretném, ha elmerevedne az izület. Lógatni nem szeretem, leginkább felpocolt lábbal fekszem, mert ha fent vagyok vele, iszonyúan feszít és lüktet. Tegnap sokat pihentettem, ezért estére megtáltosodtam, és úgy gondoltam, belefér egy fajéhas csiga-sütés. Belefért, de éjjelre be kellett vennem egy ibut, mert nem tudtam aludni a fájdalomtól. A csiga viszont sokkal jobban sikerült, mint a legelső alkalommal. Megkérdeztem Andót is, milyen tortát süssek az 5. szülinapjára, banános-almásat kért, amilyet bebepiskótánál sajnos nem találtam, csak banános-mogyorós-karamellást, elég macerás a recept, de mindketten egyetértettünk abban, hogy ezt kell majd megsütnöm, csak virágok helyett leszek szíves gyümölcsökkel díszíteni a tetejét.
De elkanyarodtam a nyafogástól, tehát: ma kellene hazautaznom Magyarországra, úgyhogy különösen nehéz ez a nap. C. eleve csak egy hét múlva csatlakozott volna hozzánk, így esélytelen volt elindulnom két gyerekkkel, hátizsákkal, bőrönddel, mankókkal. Még nem adtam fel teljesen, hogy az egy héttel később induló gépre veszek magunknak jegyet, ez igazából attól függ, hogy a) kapok-e másfél hétre betegigazolást a háziorvosom helyettesétől, vagy lekoptat azzal, hogy ad két napra (jövő szerdáig van igazolásom a kórházból), a többit intézzem a saját orvosommal, és b) nem mennek-e fel borzalmasan utolsó pillanatban a jegyárak. Már így is túl van a lélektani határomon, amit erre a félresikerült szabadságra költöttem, de egyszer élünk felkiáltással, egyszer lesz a nagynéném 70, boldogan gépeltem be a kreditkártyám adatait különböző légitársaságok fizetőportáljain másfél hónapja. Levettem ma a kötést a lábamról, örömmel láttam, hogy már lohadt a duzzanat, a külső bokám nem tűnik el teljesen a pufiság alatt, de azért nem valami szép. A Kisnyuszi megkérdezte, hogy tettek olyan pici lyukakat a lábamra. A sztornózott két hétnyi szabadságot jó lenne év végéig kivenni, és mivel az osztály bezár a két ünnep között, esetleg hazautazhatnánk, bár a jegyárak természetesen asztrálisak. Az elmúlt napokban egészen eltökélten stresszettem, aminek határozottan véget kell vetnem (holnaptól), mert ha így folytatom, nem lesz gond, hogy féllábú vagyok, ugyanis gurulni fogok mindenhova.
Arra jutottam, hogy ha már így ölembe pottyant ennyi szabadidő (pozitív átkeretezés ugyebár), akár használhatnám konstruktívan is. Ezért amikor szükségem van, szundizok napközben, de tervezek megtakarítási számlát nyitni a gyerekeknek, minden nap tanulni a szakvizsire, és talán kicsit németezni esetleg spanyolozni is. Színezhetek és olvashatok sokat. Meg kiszelektálni a kinőtt babacuccokat, feltenni őket vintedre, rendet tenni a ruhásszekrényekben. Utóbbi pontokat csak ha már fittebb vagyok, mert tényleg eléggé érezteti magát a sokáig lógatott lábam.
Rácsúsztam a bőrápolós kontentekre instán, követek 4 tartalomgyártót, és nagyon szeretem, hogy nem kifjezetten high end termékeket mutatnak be, hanem sokszor dm-ben és rossmannban is kapható, akár saját márkás cuccokat. Lunától ihletődtem, és hozattam anyával egy pár Elyn's Lab krémet, és rozmaringos-mentás hajtonikot, amikor legutóbb itt járt. Meg szalicilsavas tusfürdőt, krémet és glikolsavas lemosót a szebb felemen levő pattijaimra, mert a futástól sajnos gyakran kipattog a sejhajom, nem tudom, miért. Intenzíven kezeltem az elmúlt hónapokban, sokat javult.
Rendeltem három SkintrActiv terméket is, ezek anyánál várják, hogy hazautazzam értük, van köztük rézpeptides szérum, kollagénes booster meg retinolos krém, utóbbit előre megvettem arra az időszakra, amikor már nem szoptatok, addig pedig minden mást használok a mittesszerek és az öregedés ellen.
Mióta dolgozom heti szinten járok drogériába fehérjeszeletekért, mert rendes ebédet nem eszem, hideg kajával vészelem át a munkaidőm. Ezekre is rendesen ráfüggtem, néha veszek Korót is, de az annyira nem ízlik, mint a Barebells, aminek egyébként van kávés változata is, nagyon finom.
Vettem magmnak egy új pénztárcát, mert a régi kezdett vállalhatatlan lenni, meg új Vanst, mert a régi pár záros időn belül ki fog lyukadni. Továbbá parfümöt, hajbodorítót/hajvasalót, és újabb arcápolási dolgokat, Geek and Gorgeus szérumokat többek között.
Én már feladtam a kencéket :)) az vénülés egyik random jó velejárója, hogy minek :))) Ja és a semmi olcsó még :D (csak egy hidratáló krémem van, oszt viszont látásra)
VálaszTörlésHát most már nem mosom le magamról, hogy a szépség megszállottja vagyok, arról már genetikailag lecsúsztam, pedig amúgy tényleg nem, csak szeretem a változatosságot, hogy van mihez nyúlni, de mondjuk a kezdődő ráncokra tényleg haragszom.
Törlés