Kedves Naplóm!

Ma eltörtem a lábam. Pontosabban az 5. lábközépcsontom főzés közben, mert a konyha elég veszélyes terep. Tegnap egyszer már leestem az asztalról (ne kérdezd), ma pedig rosszul landoltam, ahogy leléptem egy lábossal a kezemben a székről. Jövő héten műtik, utána derül ki, haza tudok-e repülni a megérdemelt szabadságra, amire egyébként rettenetes sok pénzt költöttem, mert Erdélybe is vettünk repjegyeket a nagynéném születésnapját megünneplendő. Kicsit félve mentem be a munkahelyemre, ahova Andó elkísért, C. ragaszkodott hozzá, hogy ne húzzam az időt másnapig, és ahogy az ügyeletes ortopéd vizsgálta a lábam, teljesen biztos voltam benne, hogy túlparáztam a dolgot, de sajnos nem. 

 Kaptam ilyen csinos csizmácskát, amit ágyban is viselnem kell, és mankókat, hogy ne terheljem a lábam.

Két hét múlva futóversenyem lett volna otthon :(  A gyerekek elég jól veszik a kanyart, Andó lovacskásat játszik a mankómmal, Mimi meg felvette a kiscsizmám, mert kicsit láb-és cipőfetisiszta.