Elég minimálisan sikerült haladni a szakirodalommal a héten, Mimi matricaként tapadt rám, és altatni sem volt mindig könnyű, bár nem bántam az extra időt vele. Mára nagyjából leküzdötte a megfázást,  elküldhettem bölcsibe, a Kisnyuszit viszont itthon fogtam, mert tegnap belázasodott. Így legyen ötösöm a lottón... Magához képest ellágyult, összebújtunk, mesét olvastunk, este 6 körül pedig kiájult. Később, amikor 11 körül felébredt, és ordítva követelte, hogy mindig nálam aludhasson, belediktáltam némi nurofent, amit kicsit később kihányt. Én is megfáztam, izomfájdalmaim voltak, és valamiért a törés is lüktetett, meg nagyon sajgott a torkom. Az éjszaka viszont meglepően nyugodt volt, normalizálódott a Kisnyuszi testhője, nem dobálta magát. 

Mától van hozzáférésem a 3. kurzusanyaghoz, amit elkezdek hallgatni, meg nagyon izgatja a fantáziám, hogy készítsek egy lepényt, de még nem kerestem hozzá receptet. Szeretném kicsit a saját ízlésemre formálni a gyógyszeres előadást, amit készen kaptam az egyik munkatársamtól és referálni szoktam a betegeknek, bár tény, hogy nem szerepel a teendőlistám élén. 

Jóval többet olvasok, mint átlag napokon, sajnos A felhúzhatós lány nem győzött meg eddig, újrázok viszont a HP 7. részével, és elkezdtem olvasni egy könyvet az önigazolás lélektanáról, amit még Annalightnál láttam millió évvel ezelőtt. És ha már millió év: lassan vége lehetne ennek a kohabitációnak, apósom nagyjából egy hónap múlva utazik haza, nem győzöm vágni a cetlit.