A három legfurcsább dolog a lábtörésben: 

Kímélve nem fáj különösebben. Kicsit viszketős érzésem van a duzzanattól, és persze ha valahogy rosszul terhelődik, az elég kellemetlen, de összességében sokkal rosszabbnak képzeltem a csonttörést. 

Irritáló, hogy nem tudok A-ból B-be vinni tárgyakat, mert a két kezem a mankókkal van tele. De már tökélyre fejlesztettem az egy lábon ugrálást támaszkodás nélkül, megpakolt teregetős kosárral simán elpattogtam féllábú verébként a balkonra. Nem izmozok, de nem ülhetek egész nap a fenekemen. Apropó izom, eléggé érzem az igénybe vett fenékoldalamban a terhelést. 

Nagyon fura, hogy hirtelen ilyen sok időm lett. Délután aludtam egy órát, amire nagyon rég nem volt példa, és nyugiban tudtam haladni a kurzusanyaggal, amíg Mimi pihent. Anyósom vasalt egy csomót, apósom és a férjem kivitték a gyerekeket levegőzni, időmilliomos lettem. 

Ma gyönyörű őszi idő volt, délelőtt ködös, délután napos, fájt a szívem azért a kihagyott 16 km-ért, amit eredetileg terveztem. Igyekszem nem pörögni azon, hogy mi lett volna, ha, és zenben maradni. Nagyon remélem, hogy nem lesz Sudeck-szindrómás a lábam a műtét után, az nagyon betenne. Kaptam ma magamtól fájdalomdíjként egy parfümöt.