Szombat este véget ért a szalmaözvegységem, és visszanézve az elmúlt 9 napra elmondható, hogy nem volt olyan vészes, após nagyon sokat besegített, bár az esti altatások nem mentek mindig simán. Miután a gyerekek kidőltek próbáltam haladni a kurzusanyagokkal, előtte nyilván esélyem sem volt, de néhányszor majdnem belealudtam, úgyhogy még ma kell lepörgetnem másfél témakört. Pénteken du. kettőkor kezdődött a tényleges előadássorozat, előtte futottam egy rövidet, körmöt festettem - ez már luxusszámba megy sajnos -, nagyon klassz volt. Szombaton meg színeztem Andó és a saját felnőtt színezőkönyvem a prezentációkat hallgatva, persze a gyerekek sem hagytak nyugton, odaültek az ölembe, és mivel bekapcsolt kamerával kellett részt venni, ők is látszódtak valamennyire. Tegnap kurzus után elszaladtam bevásárolni a kicsikkel, és nem bírtam ellenállni ennek a cuki virágos kajásdoboznak, pedig a farmos is Mimié, de azt mostantól én használom, ő meg viheti oviba a kislányosat (hétfőnként saját reggelivel kell készülni).

C.-nak jó hete volt, nagyon szép helyeken jártak, és már most mondogatja, hogy mindenképp meg kell látogatnunk együtt is Baszkföldet. El volt képedve a helyiek kedvességétől, mondjuk Olaszországban is sokszor tapasztaltuk az emberek jóindulatát, előzékenységét, ami nem feltétlenül nekünk, hanem a gyerekeknek szólt, de még így is szuper élmény volt. Vasárnap a helyiek néptáncoltak valami téren, és ez, hangsúlyozta, nem a turistáknak szól, mivel a bicósokon kívül tényleg nem járnak arra mások, hanem élő hagyomány. Ezek az ő képei: