A kisfiam nemrég azt álmodta, hogy tud repülni, 2 napja pedig azt, hogy Neumann (itt C. pontosította, hogy a Jánosról van szó) meglátogatta, de megijedt tőle, mert Andó egy krokodil volt, így aztán hiába is beszélt hozzá Neumann, nem értette. Meg pobrecitónak, szegénynek nevezte, mert nincs ajtó a házán. Eszébe jutott, hogy nehezen találtuk meg a szülőháza bejáratát tavaly. 

Mimi meg a világ legcukibb babahangján mondja és mutatja, hogy aca, amikor valahova akar menni, meg azt, hogy oh no! És néha a pelenkájára mutatja, hogy kaka, bár időnként ez vaklárma. Egyik nap látott egy galambot és verebet egymás mellett a parkban, és boldogan mutogatott a verébre, hogy bébé! Végülis babamadár a nagyobbhoz képest. Cicit mindenhol is kér amikor mozgásban vagyunk, így szoptattam Pompeiiben az amfiteátrumba besétálva, az Appia Anticán kutyagolva és katakombában tárlatvezetés közben. Meg az összes tömegközlekedési eszközön, nyilván.

Meg még: papumpa (paloma, galamb) és papapum (zapato, cipő) a két gyerekem hasonló szava két teljesen különböző dologra.