36 (+6)

Almost there! 

Lefutottam 36 km-t, benne 617 m emelkedővel, ami legalábbis papíron plusz hat km terhelésnek felel meg. Két hete rájöttem, hogy nagyon kevés szénhidrátot viszek be edzés alatt, mert tévesen azt gondoltam, minél kevesebbet gélezek, annál keményebb vagyok, és ezen az sem segítetett, amit olvastam futós csoportokban, hogy sokan ténlyeg alig esznek futás alatt, meg mondjuk ez a mém: 

Nem hiába mondják, hogy a frissítésen elúszhat egy maraton, és végülis örülök, hogy most kerültek felszínre ilyen jellegű hibák. 

Korábban az 5. km-től kezdtem 4 km-ként gélezni, idővel pedig ezt kitoltam akár 4,5 km-re is. Ha viszont különböző okokból jóval hosszabb idő alatt futottam meg a négy km-t, eléheztem a futást, egyre lassultam, és kegyetlenül kínlódtam a hányingerrel. 

Na, az új metódus szerint nem km, hanem idő alapú a frissítésem, vagyis 20-25 percenként elfogyasztok egy gélt, közben sima vizet és újabban izót is iszom. Az izó fél literenként 35 g plusz színhidrátot jelent, megspórol másfél gélt. Így az alig 42-44 g-os CH-bevitel óránként 55-66 g plusz valamennyi az izóból irányába tendál, bár 75-ig simán lehetne emelni. Az a bajom viszont a gyakori gélezéssel, hogy gyakorlatilag egyfolytában emésztek, és így nem mindig esik jól a futás. Remélem még edződik az emésztőrendszerem és idővel rendben lesz ennyi kajától is. Viszont a mai hűvösebb idő és a plusz kalóriák megadták azt az érzést, hogy akár be is tudnám fejezni (könnyű terepen, mert egy vad emelkedőt nem bírtam volna abszolválni) a maradék 6 km-t, hogy ne csak papíron legyen meg a maraton, hanem gyakorlatilag is (akkor meg 48 km lett volna papíron a hozzá számolt emelkedőkkel, de mindegy). Így most azért megnyugodtam, hogy talán képes leszek lefutni az egészet a nagy napon, bár a 4 óra alatti időt elfelejthetem.