Még le sem futottam a maratont, nem tudom, tényleg nekem való-e ez a táv, de már megérkezett a meghívó a 2027-es würzburgi futóversenyre, és eléggé tépelődöm a jelentkezésen egy ottani maratonra. Van itt hozzá egy werkfilm az idei eseményről nem láttam magam rajta, ez is kedvet hozott. Pedig amikor végeztem a távommal, nem voltam elragadtatva, most mégis másképp látom. A tatár mindenesetre nem hajt, logikus lenne megvárni a szeptemberi maratont, és utána dönteni. A futóversenyeknek tényleg sajátos hangulata van, nem mintha más fajta sportversenyen részt vettem volna, és már csak emiatt is szeretek versenyre járni, de azért mindig lelkifurkám van kicsit, hogy olyanért fizetek, amit ingyen is megcsinálhatok. C. biztat, hogy menjek, mérjem fel magam, szerezzek jó élményeket, de néha arra gondolok, hogy a maga biciklista költségeit így jobban tudja igazolni. Az ő sportja jóval drágább, nem is szeretem tudni, mennyit költ egy-egy új alkatrészre. 

Tegnap vége lett az első ovis évnek Andó számára, kicsit elérzékenyültem, meg megcsapott a nyár és szabadság érzete, pedig nekem még öt munkanap van. Alig maradt ember dolgozni, mégis berendeltek egy csomó beteget jövő hétre is. Az ovis szünet itt csak három hét, és utána indítunk Mimos beszoktatásával ugyanannál az intézménynél, ahova a bátyja jár oviba. Ha jól számoltam, pár hónapig csoporttársak is lesznek, mielőtt Andó iskolába menne. 

Sokáig hédereztünk, hogy hova menjünk nyaralni, mindenféle helyet felvetettem C.-nak, akinek a nyakába varrtam a szervezést, végül Rómát és a környékét nézzük meg. Voltunk már mind a ketten külön-külön, és az első közös chilei utunk alkalmával volt pár óra layover, amit a Forum Romanumon töltöttünk, de most újrázunk. Visszük apósomat is, amitől kicsit tikkelek, de bunkó dolog megkérni, hogy vigyázzon a lakásra, amíg mi nyaralunk. Meg C.-nak fontos volt együtt elutazni vele, hát Istenem, rosszabb dolgok is történtek már.

C. rugózott, hogy menjen-e idén szervezett biciklitúrára, mert eléggé megdrágult repjegyestől, szállásostól, mindenestől. Utoljára Mimi születése előtt volt Madeirán, ami annyira nem sül el jól, sok nehézsége támadt a biciklijével. Végül meggyőztem, hogy fizessen be rá, a spanyol hegyekbe megy azokkal a szervezőkkel, akikkel nagyon jó tapasztala volt, én pont akkor jártam Andóval a 8,5. hónapban a terhességgel, de bent tartottam  a gyereket, amíg C. visszajött. Úgyhogy most esténként felváltva megyünk sportolni, C.-nak rá kell feküdni a kondija feljavítására. 

Most augusztusban lesz 5 éve, hogy nem menstruálok, azaz 2021 augusztusa óta összesen kétszer, ami után megfogant mind a két lurkó, őszintén, annyival egyszerűbb így az élet, bár a menopauzától tartok.