kétharmad

Tök jó volt kiszakadni a szokásosból, és elutazni C. rokonaihoz. Voltak ott kiskutyák, nagymama és dédnagymama, zöld kert, amit mi is annyira szeretnénk, és egy medence is. A múlt heti futásaim kicsit besültek a hőkupola miatt, egy futást kompletten kihagytam (bár a héten bepótoltam), de még így is eggyel le vagyok maradva a pótlás miatt, és a tervezett 28 km-esemet se tudtam befejezni, a, mert 15 km-en megittam 1,5 liter vizet, amit az emésztésem nem díjazott, és b, az új cipőm szétszadizza a jobb oldali talppárnámat, nagyon fájdalmas benne futnom. Hazajöttem egy félmaraton után azzal, hogy újratöltöm a kulacsaim az időközben húgymeleggé vált vizeim helyett, és kicserélem a cipőm, de Mimi meglátott engem, és nem igazán hagyott újra elmenni. Mivel én is eléggé gatyán éreztem magam, végül nem fejeztem be a maradék 6,5 km-nyi távot, de megfogadtam, hogy egy héttel később a rokonoknál futom akkor azt a hosszút. Jó volt, erdőben voltam nagyrészt árnyékban, de az utolsó 8 km elég kínlódós volt, és a melltartóm is kisebzett. Egyfelől nagyon szupernek tartom, hogy már a táv kétharmadánál járok, másfelől ez egy könnyű pálya volt alig 200 emelkedéssel, innen még visszavan 14 km-nyi táv a nagy napon, nem mondom, hogy nem szorul a zabszem kicsit.

A gyerekek nagyon jól elvoltak, jókat beszélettünk a rokonokkal, és annak is nagyon örülök, hogy két hét múlva jön anya, aztán mi is nyaralunk. Mimike viszont rágyógyult a cicimre, biztos így próbált újra kapcsolódni velem, kis szívem.