De tényleg, ugyanis: alszom! Mindenféle segédeszköz nélkül a hét legtöbb napján. Vasárnap szoktam még altatót bevenni, mert a hosszú futásokra vitt futógéljeim tele vannak koffeinnel, amik bezavarnak az esti nyugalomba, de a többi napon egész jól megy a természetes elalvás. És ami legalább ennyire szuper, hogy a Kisnyuszi is simán alszik hétig az elmúlt napokban, anélkül, hogy este rémálom lenne letenni. Biztos vagyok benne, hogy mentálisan lazult le jobban, bár a sok levegőzés is biztos segít. Mimike is egész nyugodt éjjel, néha fájdalmasan felsír, úgy tűnik azon háborodik fel, hogy megébredt, mert fogzásos tünetei nincsenek. Vagy rosszat álmodik, ki tudja. Már egy hete nincs privátbetegem sem csak a pórnép, így nem kell annyira korán beérnem, simán elég fél hétkor kivakarnom magam az ágyból. Szeretnék reggel 5 percet sminkelésre elkülöníteni, hogy szép arcot rajzoljak magamnak, de sokszor erre sem marad idő, mert a gyerekek körül ugrálok, vagy éppenséggel nyugiban megkávézok és olvasok hozzá pár oldalt.
Szeretném bevezetni a konstruktív aggódást, mert ezt nagyon méltatta a pszichiáter lány, és tényleg jó ötletnek tűnik a tépelődés abbahagyására esténként, innen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése