A méltatott életminőségem pénteken meredek mélyrepülést vett, mert reggel nem találtam a kulcsom és chipjeim, amik nélkül munkában kvázi amputált vagyok, sehova nem tudok bemenni a WC-t és a szobám is beleértve, hogy a munkaóráim dokumentálását már ne is említsem. A kórházból hazarohantam, hogy megkeressem, de itthon sem találtam, kerestem a portán, a köpenyzsebemben, a két osztályon, ahol dolgozom, tiszta idegben voltam, hogy mégis hova tettem. Az egyik kulcs rajta ráadásul valami háromszáz euróba kerül, mert nagyon spéci. Ráadásul az egyik betegem, aki migrénnel fekszik nálunk összeesett a gyógytornán, át kellett szállítani akutan másik kórházban, ott sem éreztem nagyon topon magam. 

Itthon aztán kiderült, hogy a kulcsom a kabátzsebemben volt, megbújt egy taknyos zsepi alatt. Legalább emiatt megkönnyebbültem. 

Jövő héten meg valami négy betegfelvételt osztottak rám, fun lesz.