Szerdán is felhívtak, hogy menjek Andóért, mert túlpörgött. Aznap eleve 9:20-ra értem be a szokásos 7:40* helyett, mert a kisnyuszi reggel nyafisan, fülfájásra panaszkodva kelt, hát elvittem gyerekorvoshoz. Nem levegőzik rendesen a fülkürtje valószínűleg, nyomást érezhet, de nincs középfülgyulladása. Nyilván nem tehetem meg, hogy napi három órát dolgozom a hat helyett, így útban az oviból megálltunk itthon**, megszoptattam Mimit, felpakoltunk némi kisautót és egy könyvet, és elvittem a munkahelyemre, másfél órát ledolgoztam a napból***. Remélem nem lesz ebből rendszer, az óvónő is mondta, hogy nem kellene azt a hamis képzetet erősíteni benne, hogy bármikor érte mehetek, ha nem bír az érzéseivel, és kilátásba helyezett egy beszélgetést, hogy lássuk, hogyan tudunk legjobban segíteni neki. 

* hivatalosan nyolctól kettőig dolgozom, heti harminc órában. De kezdettől fogva a privátosztályon vagyok, és a főnököm szereti a privátbetegeit még a reggeli 8-as megbeszélés előtt levizitelni. Néhányszor nem értem oda, mialatt már vizitelt Marie-val, a főorvosommal, és nélkülem látták a betegeim, aminek nem örültem. Végül megegyeztünk, hogy 7:40-re be fogok érni, ami néha, amikor én viszem Andót oviba, azért nem egyszerű. De olyan is volt, hogy iszonyú korán fent volt a család, 7-re már készen voltam, aznap a férjem vitte Andót, így leléptem dolgozni 7 után nem sokkal, és annyival előbb jöttem el délután, ilyen szempontból rugalmas a munkahelyem. 

** a lakás félúton van az ovi és a kórház között, kb. 300 m-re mindkettőtől, ideális. A kórházba ráadásul egy kis erdei úton, patakparton sétálva jutok el, így meg kell erőltetnem magam, hogy ne slamposan menjek dolgozni úgyse lát senki felkiáltással. 

*** az ötletet egy kisgyerekes munkatársam adta, aki történetesen az egyetlen belgyógyász rajtam kívül, és nemrég a reggeli megbeszélésre a kisfiával állított be, mert nem volt aznap ovi. Nem dolgozta le a hat óráját, de a vizitre elkísérte a gyerek.