Hétfőn egy kollégám tartotta végül az előadást, amit nem bántam, bár nem vagyok biztos, hogy nem tette át a nevem saját kezűleg jövő hétre, nem emlékszem már, melyik hétfőre írtam be magam. Sajnos igazam lett, és 3 beteget veszek fel a héten, és pénteken, amikorra nagy levélgyártást terveztem (pénteken sosincs betegfelvétel), lesz egy 2 órás továbbképzés, ami nagyjából keresztülhúzza a számításaim. 

A klinikás előadásokra kicsit késve érkeztem, bár ha Mimin múlott volna, elérhettem volna egy 6 óra akárhányas vonatot, mert fél 6 előtt ébresztett. Utálok késni, de azt is, hogy ismeretlen útvonalak előtt stresszelek, hogy vajon mindent megtalálok-e, ezen a deutsche bahn szokásos pontatlansága se segít, habár most percre pontosan érkezett a vonat, nem panaszkodhattam. Ebben a hőségben nyári ruhát akartam felvenni, de nem jutottam oda, hogy epiláljak, és én nem vagyok olyan szabados, mint sok német nő. Amikor megérkeztem, kisebb embercsoportokat láttam, akik lelkesen beszélgettek, szuper, gondoltam, akkor mégsem késtem el, az előadások még nem kezdődtek el. Kiderült, hogy ezek ilyen interaktív csoportok, amiknek a konferanszié kérdéseit, pl. miért ezt a munkaadót választották, kellett egymás között megbeszélni. Némi szőlőeszegetés után csatlakoztam egy csoporthoz, de szerencsére ennek hamar vége lett, és nem kellett elmesélnem, hogy mennyire követem az aktuális VB meccseket, ez volt ugyanis az utolsó megvitatandó kérdés. Aztán az első előadó és a konferanszié kicsit stand up stílusban kezdtek el beszélgetni, elég kínos volt. Az első előadás arról szólt, hogy milyen nagyszerű ez a konszern, milyen jó, hogy idejöttünk dolgozni, a másodiknak pedig az IT biztonság volt a témája. Utána három program közül lehetett választani, a campuson levő pszichiátriai múzeumot meglátogatni, az igazságügyi részlegre menni, vagy a konyhára - a konyhás részleg összesen három embert számlált, a többire már mindenki más feliratkozott, de a konyha is érdekes volt, bementünk néhány hűtőkamrába, ami kifejezetten jólesett. Ebéd után pedig kvázi rögtön leléptem, bár elég rossz lelkiismerettel. 

Mimocska elkezdte megtanulni a testrészeit, lelkesen pantomimezik továbbra is, C-val le vagyunk döbbenve milyen korán megtanult helyes ceruzát fogni és firkálgatni. Nagyon figyel a környezetében levő részletekre, teljesen máshol vannak az erősségei, mint a bátyjának. 

Tök érdekes, hogy 4-en azok közül a kollégák közül, akiket a legelső interjúm alatt megismertem, és akkor még mind szakorvosjelöltek voltak, azóta főorvosok lettek. Nem tudom, hány főorvos mondott fel, vagy rotált az ambuláns szakellátásba, akik helyére kinevezték őket. A legtöbb munkatársam neurológus, pszichiáter vagy anesztes, tök más tudással jönnek, mint én. A team amúgy kicsi, talán 13-an vagyunk a főnökkel együtt, de mindenki tegeződik, nővérek is, nagyon családias.