Szeptember közepén vettem magamnak egy újabb pár Saucony Guide 16-ot, amit már akkor is tök nehezen találtam, mert kifutó modell volt, de valahol azt olvastam, hogy a további fejlesztések ugyanazon a modellen nem feltétlenül passzolnak az ember lábára, így ragaszkodtam a beválthoz. Mostanra összejött benne az 1000 km, meg már lábpanaszaim is kezdtek lenne, így feltúrtam az internetet, amíg találtam egy újabb párt. Ronda fekete, de a színe érdekelt a legkevésbé. Ma kipróbáltam 12 km-en, és már féltávnál azt éreztem, hogy vibrál a bal cipőm. Gondolkodtam, hogy vajon a lábam vagy a cipőm-e a ludas, a frissen magamra szedett neurológiai tudásom is bevetettem, de egyértelmű volt, hogy a cipő működik furán. Pár km után rájöttem, hogy elkezdett egy darabon leválni a talpa, és azt éreztem, amint előre-hátra csapódott a talpam alatt. Bűűű. Holnap felhívom a sportboltot, és visszatérítést igénylek, aztán még átgondolom, hogy mégis keressek online pronáló lábra való Saucony akárhányas modellt vagy menjek be a városközpontba a futóboltba tanácsért. És cipőért. 

Ma meg csak kicsit dolgoztam, fél 8-tól 9-ig viziteltem, aztán a kórház új kollégáknak rendezett előadásain ültem, bemutatták a mienket is, meg a koncernhez tartozó többit. A kórházunk fejese egy meglehetősen ellenszenves alak, aki majd kibújt a bőréből, amíg prezentálta, hogy milyen sikeres a cég, bár ha csak feleannyira lennék magabiztos színpadon, mint ő, verném a seggemet a földhöz, már elnézést. Holnap előadást kell tartanom gyógyszerek témakörből a betegeknek, rosszul vagyok a gondolattól, és még hány ilyen lesz. 

Sajnos nem ússzuk meg a nagy bevezést, lesz még egy Willkommen bei uns nevezetű programsorozat egy tőlünk vonattal másfél órára levő városban június végén, ami szintén kötelező. Együtt kezdtem egy líbiai fiúval, elvileg ő elautóztatna minket a kórház egyik autójával, de már előre utálom, hogy estére érek majd haza, nem látom a gyerekeim egész, és vihetek magammal kézi pumpát is, hogy stikában a mosdóban lefejjem a tejem.