Az amúgy igen nagyra becsült háziorvosom, akinek Schlafmediziner szakorvosi képesítése is van, vagyis jártas az alvászavarok kezelésében, kapásból mirtazapint írt fel nekem néhány hete. Lehet ugyan vele szoptatni, de egyrészt nem akartam magam éjjelre kiütni, hogy ne tudjak magamról, és ne érzékeljem Mimit mellettem, másrészt hízásnak sem akartam indulni tőle. Na meg másnap álmosan kóvályogni. Utána beszéltem egy magyar pszichiáterrel, akit a barátnőm ajánlott, aki szerint nem az alvászavart kell szeparáltan kezelni, hanem a szorongást, aminek tünete az alvászavar, ő sertralint javasolt. Ezen tépelődtem néhány napig, végül beláttam, hogy akár meg is próbálhatom. Némi készpénzen (saját költségre vettem, nem receptre) és álmatlan éjszakákon kívül más nem nagyon veszíthetek. Az is szerepet játszott a döntésben, hogy áttételesen a feszültség a családon csattant sok kiabálás formájában, és C. már nagyon kivolt attól, mennyit áll nálunk miattam a bál. És ugyan még csak 3. napja szedem, az első két éjjel már gondom volt az elalvással, ami azért bosszantó, mert amúgy fél tízkor már készen és nagyon fáradtan vártam az elalvást. Nem hinném, hogy a mellékhatásai ilyen kis dózisban és hamar kiütköznek, de mára meg már mintha az étvágyam se lenne az igazi. Amolyan kit érdekel a kaja érzésem van, ami nekem merőben új. És talán mintha türelmesebb is lennék, két napja kiabálás sem volt. Vasárnaptól emelem az adagom a megbeszéltek szerint, és nagyon kíváncsi vagyok, mikor fog beütni úgy igazán az insomnia.
Amúgy kicsit igazságtalan vagyok a háziorvossal, mert ugyan is ő kihallotta az elmondásomból a szorongást, nyilván nem magyaráztam neki olyan részletességgel, pláne nem 45 percig a gondjaim, így inkább az alvászavarra koncentrált.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése