Annyira tele volt a fejem a bexsero-inkasszó mizériával ma reggel (tegnap megérkezett a második felszólítás), miután megint nem értem el telefonon senkit, aki érdemben segítene, konkrétan a patika főnökét, hogy elfelejtettem futás előtt reggelizni. A 4. km körül jöttem rá, hogy nem csak a korai futás miatt érzem magam furcsán, hanem mert nincs bennem elég üzemanyag. 

Az oltásos problémával haladtam, ma a praxisban is voltam, ahol meggyőződtem, hogy nem az ő saruk, hanem a patika szarik bele a számla törlésébe. Most várok, megint várok, hogy a patika főnöke méltóztasson visszahívni és leokézni, hogy a praxis fél éve sztornóztatta a számlát. 2026, Németország, még jó, hogy faxolni nem kell ez alkalommal. 

C. ma este ér haza, nagyon hiányzott a támaszom. 

Megjelent magyarul a legújabb Galbraith-krimi, sanszos, hogy lusta leszek, és ezt is magyarul fogom megvenni, mint eddig minden részét. Ha nagyon akartam volna, már elolvastam volna angolul. 

Délután kompenzálásként a nyomasztóan szorongásos délelőttért készítettem egy sütés nélkül mascarponés-málnás tortát, ami holnapig hűl, alig várom, hogy felvághassam.