-
Nem csinálok gyerekszáj rovatot a blogba, de muszáj a ma délutáni termést feljegyeznem a rosszkedvem ellensúlyozására.
Útban hazafele az állatkertből Andó szórakoztat:
- Anya, a kufliknak miért van ugródudoruk? 
Elmondom, szerintem miért. Fél pillanat múlva:
-Anya,  a Mimi már kétszer is meghökkent! 
Mimi békésen nézelődött a karomban, nem hökkent meg különösebben semmin.
Később tortadíszítés közben:
- Anyácska, de miért vágod fel ezt a pisztáciát?
Ezt meg kitől hallhatta, soha nem használom ezt a kifejezést..

Volt mondjuk egy olyan epizód is otthon anyánál, hogy beszorult a triciklije a házfal és a kiskert közé, hiába rángatta, nem mozdult, mire tragikusan felkiáltott: 
- A kurva életbe, hogy én mindig milyen egyedül vagyok! 
Ezt tőlem hallotta, és nem vagyok rá büszke.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk
-
Szombat este 10 után beküldtük az adóbevallást, amivel megint legördült rólam egy mázsás(nak hitt) teher. Napok óta rosszul aludtam tőle, így mikor este nekiálltunk végigkattintgatni a programban, hogy minden szám stimmel-e, és még három hibaüzenetet találtunk, amiből az egyik egy újabb adószám begépelését igényelte, ami valamelyik kiküldött levelében volt az adóhatóságnak, akkor kicsit leizzadtam, hogy ne már, hol keressem az alvó gyerek mellett a papírt, hagyjatok békén... Szerencsére az íróasztalom fiókjában volt, ahova előzőleg beledobtam, a rendetlenségemben egy apró rendesség. Az adószám meglett, beküldtük, és most várjuk, hogy vágják hozzánk a rengeteg eurót. Átlag 1500-2000 eurót kap vissza az ember, volt már több és kevesebb is, most a költözés és egyéb költségek kapcsán elvileg többet számolt a program, de kíváncsi vagyok, mennyire kekeckednek a fináncok.  Azóta is rajtam van egy letaglózó fáradtság, pedig tegnap két és fél órát aludtam Mimivel délelőtt, ma is másfél órát...
További információk