¡Felíz mamá!

-

C. péntek este bocsánatkérő mosollyal közölte, hogy kénytelenek leszünk egy héttel elhalasztani az anyák napi köszöntést, mert a virágot a szokásos szombati bevásárló körútja alkalmával akarta megvenni, de ez most felejtős a sérült lába miatt. A németek amúgy is május második vasárnapján köszöntik az anyukákat, maximum összehangoljuk idén az ünneplést. Ehhez képest ma reggel, amikor mellékesen megjegyeztem, hogy anyát fel kell köszöntenem, C. és Andó sietve kimentek a gyerekszobából, fél pillanattal később a gyerekem egy felíz mamá felkiáltással a kezembe nyomott egy csokor napraforgót és egy doboz bonbont. Kiderült, hogy amíg tegnap kivittem a gyerekeket a szokásos hosszú sétára, C. kiszökött a szomszédos boltba ajándékot venni. Teljesen meghatódtam a figyelmességén. Andó mondjuk sajátosra szabta a köszöntést, felíz día, mamá lett volna, amit C. a fejébe akart kalapálni, ha jól emlékszem, tavaly is valami hasonlót mondott, csak akkor még jóval babásabban. 

C. nagyon lassan javul, a tetanuszoltástól is kidőlt, meg gondolom, a szervezete vonja el az energiát az új szövetek építésére, minden esetre nagyon fáradt, nagyokat alszik. Mimivel mi egy hete 6-kor kelünk, éljen az alvásprogresszió. Azt vártam volna, hogy az éjjeleibe is bezavar, emlékszem, Andó simán fent volt 1-2 órákat éjjel tök random, de ez - még legalábbis - nem jellemző. Teljesen szabálytalanok most a nappali alvásai, az esti fektetései cserébe megint könnyebbek. Sodródom az árral, nem akarok ezen is annyit szorongani meg rugózni, mint Andónál.

Mostanában játszózás helyett többször kószálunk inkább a környék régi utcácskáin, és be kell valljam, hogy még ha nem is szeretem ezt a várost, azért vannak klassz és cuki helyei. Ma mondjuk lekakálta egy madár Mimi nyakát, amit csak azután vettem észre, hogy felébredt a hordozóban és oldalra billentette a fejét. Rám csak a vizet verte a fákról a madár, de szegény megkapta a guanót :/


 


                             Tetszett ez a rózsaszín fakorona az omladozó házfronttal a háttérben

 

                                                        Régi iskolaépület, az egyik kedvencem 




Megjegyzések

  1. Dolly Schiller2025. május 6. 13:33

    Mennyire cukik a fiuk! <3 Boldog anyak napjat.
    Sajnalom a madarszart :'D Szegeny Mimi... Habar, elvileg, jo szerencset hoz. ;)
    A hazak es utcak pedig tunemenyesek!

    VálaszTörlés
  2. Orsi2025. május 6. 14:25

    ❤️

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Mindig eldöntöm, hogy

-
 most már tényleg írok, csak úgy, a magam kedvére, a gondolataim rendszerezésére, aztán meggondolom magam, mert attól félek, hogy modoros lesz. Rég volt, hogy igényes szöveget kellett írni osztályozásra, és hiába olvasok sokat, azt hiszem, nekem már csak ilyen modoros stílusom van. Közeleg a blogvember, és talán sikerülhet napi egy szösszenetet összehozni, érdekes lenne később visszaolvasni, hogy teltek a szülés előtti hetek.  Most egyébként azért kapartam elő ezt az üres felületet, mert le akartam írni, ahogy hirtelen felindulásból összeállítottam néhány dalból egy playlistet, amire szeretnék majd vajúdni - ha már a hypnobirthinges könyvben is írnak erről, mint opcióról -, és a kisszéken kuporogva a fürdőben elkezdtem közben sírni, mert máris jöttek a képzettársítások. Persze simán lehet, hogy az akut helyzetben majd a fenébe kívánom az egész playlistet és fájdalomcsillapítót követelek.
További információk