Hogy volt és helló, augusztus!

Megírom már ezt az összefoglalót, mielőtt teljesen okafogyottá válik. Bőven eltelt ez a három hét Magyarországon, egy hete vissza is értünk már. Olyan szívesen maradtam volna még, a hazautazás napján azt éreztem, hogy mindent csak ezt ne. A visszaút tök simán ment, a korrekt taxisofőrtől kezdve (aki nem nézett hülyének és nem tett felesleges kanyarokat) egészen a két órás vonatútig a városkánkig. Elég sokat utaztam a Ferihegyről az utóbbi években, mégis most sikerült megtalálnom az új terminálon a szoptatós szobákat, persze miután már letudtam két etetést Mimivel. Na majd legközelebb tesztelem őket. Azt éreztem, hogy lassabban telik a hónap amiatt, hogy nem a szokott környezetünkben vagyunk, és talán annyira nem is nehéz a szalmaözvegységem, mint vártam, pedig azért az volt, mind a kétszer azért sikerült összekapnunk anyával, mert fáradt voltam és emiatt sárkány is. 

Egy ideig még próbálkoztam a napközbeni alvásokkal, de visszafele sült el, Andóra se hatott jól, én meg befeszültem a teljesítménykényszertől. Így átálltam a túlélő üzemmódra, és visszatértem a koffeines kávéhoz, igaz, csak 12-ig engedtem magamnak, hogy ne zavarjon bele az alvásomba. Strandra végül nem mentünk el, és általában elég kevés programunk volt, de ez így volt jó. Semmi rohanás, kényelmes játszózással, kertben játszással, könyvtározással telt az idő. Nekem összejött még némi barátnős program, el voltam kényeztetve, mert ők látogattak meg, mi a lábunkat se tettük ki Fehérvárról. A húgom jobban van, és körvonalazódik a további sorsa, nagyon szorítok neki. 

Mimi közben megtanult kúszni, meg kell még szoknom, hogy aktívan helyet változtat, és egyik szobát elhagyja a másikért. Kibújt két foga, jaj, nagyon fog hiányozni a fogatlan mosolya olyan gyorsan felnőnek. 

Visszatérni a 17 fokba és zuhogó esőbe annyira nem volt komfortos, de lassan megint melegszik az idő. Itt első dolgom a városi könyvtárba vezetett, végre beírattam Andót,  és el vagyok képedve a felhozatalon. A kicsiknek való gyermekirodalom ömlesztve van (nagyjából téma szerint csoportosítva, de azon belül ahogy esik úgy puffan alapon), de rengeteg a nagy alapú csodás illusztrációjú könyv, ilyen BB, Boribon, Maszat méretű könyv jóval kevesebb van, első blikkre úgy tűnik, külföldi fordítások, nem német szerzők könyvei. Sokat fogunk járni, azt hiszem. Meg egy euróért lehet venni kiselejtezett könyveket, tegnap így vettem egyet Kínáról meg az Arab Birodalomról.  

A mérleg szerint 60 kg vagyok, úgyhogy annyira már nincs messze a régi alakom. Heti három futást és két keresztedzést tűztem ki, de sanszos, hogy bilibe lóg a kezem, nem fog mindig összejönni. A három futásból egyet fixen intervall edzésnek szánok, mert két éve nagyon jó tapasztalataim voltak vele, az intervallokkal tudtam tempóban és erőnlétben nagyon sokat fejlődni. Havonta két kilivel tervezem emelni a max. távot, augusztusban 8-at kellene teljesíteni. Itt nehéz a terep a megszokott fehérvárihoz és münchenihez képest, és tudom, hogy hegyen felfutni hosszú távon nagyon kifizetődő, de attól még utálatos. 

Nem esik jól visszatérni a hétköznapi rutinhoz, azt érzem, hogy felőröl az ismétlődés. És nem is ez a legnagyobb bajom, hogy minden nap ugyanazt kell elvégezni, mert a gyerekeket nyilván el kell látni, és a házimunkát is meg kell oldani, hanem hogy mindig_vesztésre_állunk. Egy olyan harc ez, amit nem tudok megnyerni. De rájöttem, hogy két dologra van szükségem, hogy ne kapjak agybajt: tudatosabban és okosabban tervezni a napokat, kevesebb feladatot kítűzni magam elé - mert egy gyerek szintén maradtam az időérzésekelésben, azzal a mindsettel, hogy az idő nyúlik, mint a rétestészta, és ha több feladatot tervezek, akkor több fog beleférni a napba... -, és értékelnem kell azt az 1-2-3 elvégzett feladatot, amit aznap abszolváltam. Így esett, hogy a november óta húzódó e-mailt az unokatesómnak végre megírtam - nagyon fellélegeztem -, és hogy hétvégén kirándulunk, hogy ne minden szombat a rutinba fulladjon. Tegnap meg megismerkedtem a játszón egy brazil anyukával, amíg a gyerekeink rohangáltak, jó lenne összefutni még. 

Megvettem a 2026-os kávés naptárt némi hezitálás után, a mostani folytatását. Az ideinek jobbak a képei,  ennek ellenére nem tudtam a kávé témát mondjuk virágokra, tyúkokra (ilyen is van) vagy sünikre cserélni.