A többnyelvűségről

-

Kapcsolatunk kezdetén németül kommunikáltunk a férjemmel, de mindkettőnk számára nagyon idegen volt, így hamar áttértünk az angolra. Sajnos én azóta is csak gyenge kísérletet tettem a spanyoltanulásra, pedig a latin tanulmányaim miatt elég könnyen ragadt rám. Mióta gyerekeink vannak, három nyelv van folyamatos használatban itthon, a németet csak ritkán vesszük bele a társalgásba, ha valamit könnyebb azon a nevén nevezni. A gyerekekkel mindenki a saját anyanyelvén kommunikál, bár vannak olyan szavak, amelyeket az épp beszélt nyelvtől függetlenül használunk, pl. pañal (pelenka), arandanos (áfonya), palta (avokádó), magyarul a miniropi, palacsinta, almaszósz ugranak be. Vicces, hogy időnként Andó is spanyol akcentussal ejt ki magyar szavakat, ha a férjemhez beszél (bojó és bábocca). 

A köztudatban az van, hogy ha egy nyelvnél többet kell a gyereknek megtanulnia, az lassítja a beszédfejlődést, de ezt a szakirodalom megcáfolja. Nálunk sem volt különösebb késlekedés észrevehető. Amikor a Kisnyuszi 13 hónapos korában visszamentem dolgozni, és egész nap az apósommal volt, spanyolul mondta az első szavakat, de a magyar szókincse rég lekörözte a spanyolt azóta, hogy apósom hazament 7 hónappal később. Kíváncsi vagyok 2 hónap Chilében tartózkodás mennyire dobja majd meg a spanyol tudását, gyanítom, hogy eléggé.

A kisfiam eddig az angol beszédet elengedte a füle mellett, de újabban egy-egy mondatot vagy kifejezést papagájként visszamond. Ezen tök jót szoktunk derülni, nem csak azért, mert cuki, hanem mert elég bikicsunáj jellegű angol lesz belőle. A reakciónkon látja, hogy valami vicceset mondott, úgyhogy megvan a pozitív visszacsatolást. 

Ehhez jött be a német, random mond megint német mondatokat, meg kéri, hogy fordítsam neki a játékai nevét.

Nem adtam még fel, hogy valaha megtanulok spanyolul, szívesen kiiktatnám az angolt a napi használatból. Van legalább három tankönyvem hozzá, csak időt kellene naponta rászánni. 

Azt nagyon nem várom, hogy a gyerekek egymás között németül beszéljenek, de ez valószínűleg elkerülhetetlen. C. unokatesóinál is az lett a fő nyelv otthon, szörnyű.


Megjegyzések

  1. Dolly Schiller2025. március 13. 9:55

    Szerintem ez a sok nyelv akkora hihetetlen, eszméletlen gazdagság egy gyerek számára, hogy azt el sem tudom mondani. :) Izgi volt olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Orsi2025. március 13. 12:37

    Köszi :) ügyesen zsonglőrködik velük :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elborítanak a teendők

-
ahelyett viszont, hogy a lovak közé csapnék, leülök írogatni. Tervben volt a gyerek (A.) meglevegőztetése direkt a vásárlásból hazafele jövet egy játszótéren, de annyira kellett pisilnem (mint mostanában amúgy is mindig), hogy gondoltam, előbb hazaugrunk, megeszik egy joghurtot, amiért már nagyon fájt a szíve, és onnan vesszük az irányt egy másik játszó irányába. Persze itthon már semmi húzásom nem volt újra öltözködni, és kivinni, ennek este meglesz a böjtje. És azóta sem pisiltem.  A férjem (C.) tegnap elutazott egy hétre biciklizni Madeirára, két saroknyira szállt meg Funchalban attól a helytől, ahol anno mi is nyaraltunk pár éve, mondta is, hogy furcsa megint ott lenni a környéken. A lelkemre kötötte, hogy tartsam bent a babát, amíg visszajön. Tekintve, hogy senkit sem tudok megkérni, hogy figyeljen A.-ra, ha mégis szülnöm kellene, plusz ez most még jócskán koraszülés lenne, irtó nagy szívás lenne, ha korábban érkezne a baba. Éjjel egyébként azt álmodtam, hogy elvetéltem, borza...
További információk

Mimiről

-
Kép
Furcsa nekem egy betűvel utalni a szeretteimre, úgyhogy kapnak alternatív nevet a férjemet kivéve. A kisfiam egyébként saját magát nevezte el Andónak, őt szoktuk mi is így hívni. Megpróbálok Mimiről a saját jogán írni, és nem csak összehasonlításban, de hát csak két gyereknyi tapasztalatom van. A születése előtt többször felmerült bennem, hogy fogom-e annyira szeretni, mint Andót. Hülyeség, de nem csak az én fejemben fordul meg, hogy lesz-e az új gyerek számára elég hely az ember szívében. Lett, rögtön miután kipottyant belőlem, ennél még Andóval is hosszabb összeszokásra volt szükséges.  Sokkal simábban indult a kapcsolatunk azáltal, hogy tudtam szoptatni kezdettől fogva. A rutin is adott magabiztosságot, hogy melyik végénél kell megfogni egy gyereket, összességében pedig türelmesebb vagyok vele, mint első gyerekes anyukaként voltam a bátyjával. Furcsa, hogy már pár hetes babaként is lehet néhány személyiségjegyet sejteni. A férjem megfogalmazásában Andón már korán lehetett látni,...
További információk

Hajnali szilánkok

-
Bennem van a boogie így a 39. hét közepén. C.-val két napja megint túl későn, éjfélkor fekszünk, és a darabos éjszakák ellenére túl korán ébredek, visszaaludni meg már nem tudok. Ma 5:20-kor szedett ki az ágyból a Kisnyuszi, és ugyan eszméletlen cuki volt, ahogy a hasamra tapasztott kézzel, mellém kucorodva aludt vissza, én végül hatkor felkeltem. A déli alvás kicsit visszatölt az energiáimból, de messze az ideálistól ez az állapot. Behúzódtam a konyhába, karácsonyi fényfüzért és gyertyát gyújtottam, főztem egy koffeinmentes kávét. Anya is csatlakozott hozzám, lévén ő meg pacsirta alkat.  Beszéltem a pszichoterapeuta barátnőmnak arról, hogy úgy érzem, ez a hülye papír, amit két és fél hete _nem_ keresek meg, mentális blokként áll a szülés útjába. Tudom, hogy ez már mágikus gondolkodás, de az a benyomásom (jó, én se hiszem teljesen, de attól még ez kering a fejemben), hogy M. addig nem hajlandó spontán megszületni, amíg nincs meg ez a nyugtalanságra okot adó igazolás, mivel szülés u...
További információk