November 7-8.

Tegnap beszélgettünk C.-val arról az üres hűtő felett, hogy megint szeretne dönert rendelni, mert talált egy helyet, ami nagyon finoman készíti, bezzeg a vegán dahlomat meg sem kóstolja. Azzal védekezett, hogy enné ő, de hiányzik belőle a hús. És röhögve arra jutottunk, hogy húst annyira nem tudok készíteni, semmilyen félét, mert én is csak ritkán eszem. Leginkább a csirkéhez és halhoz van affinitásom, de marhának nem mernék nekiállni, disznót, meg egyéb egzotikumokat mint kacsát a vallása miatt nem eszik (adventista). Ma viszont nekidurálom magam, készítek egy chili con carnét marhahúsból, szegény, kapjon erőre, ha már egész héten alig javul, pedig jövő héttől már szeretne dolgozni. Találtam egy szimpatikus feketebab-krémlevest is a nosaltyn, azt azért próbálnám ki hétvégén, mert lelkesen vettem fekete babot a magas vastartalma miatt a védőnő tanácsára, de még semmit nem készítettem beőle. Így a napokban bab lesz babbal nálunk, nem vagyok túl kreatív, de ha valami felkelti az érdeklődésem, azt szeretem egy-két napon belül megfőzni. 

A vasat egyébként legújabban intravénásan adatom magamnak, annyira örülök, hogy a háziorvos partner ebben, mondjuk ezért is mentem kifejezetten hozzá. A többi háziorvos, a nőgyágyszokról nem is beszélve nagyon fáznak tőle, indokolatlanul félnek a mellékhatásoktól.

Már csak egy ülésem van a pszichivel, akinek megint az utolsó pillanatban dobtam össze a házim. Kár, hogy nem tudtam odaadóbban készülni és komolyabban venni, amiket feladott, mégis csak magamért tett erőfeszítések voltak, de ezekben a hónapokban ennyi fért bele. 

És ha minden igaz, a főbérlő ma végre beilleszti azt a hiányzi ablaktáblát a veranda és a nappali között álló ajtóba, ami lehetővé teszi, hogy ne fagyjunk kockára abban a szobában. Két havi finom  noszogatás kellett csak hozzá, igaz, én néha tényleg idegállapotba kerültem, hogy nem reagált a hívásokra, és megfogalmaztam egy levelet, hogy sajnos amennyiben nem javítja ki a defeketet, kevesebb lakbért fogunk fizetni. Utánanéztem, a jog megengedi, csak a bérlő-bérbeadó viszonyt kár lett volna mérgezni, ahogy a jóval higadtabb férjem rámutatott.