Kedden egyesült a kis családunk

amit szombat óta egyre intenzívebben vártam. Pont előtte fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy az addigi öt napot elég jól lehoztuk a Kisnyuszival, és kicsit vállon veregettem magunkat, amikor is szombat hajnalban áttotyogott a szobámba, és kérte, hogy aludjak nála. Ez a legújabb szokása, igazából cukinak találom, hogy nem sírva hív át magához, hanem a kis tappancsait hallom csattogni a földön, ahogy jön értem. Már vettem is a párnám, paplanom, de muszáj volt egy gyors mosdóba menést is beiktatni, és hát ezt rettenetesen zokon vette, dacos ordítozásba kezdett, hogy menjek vissza a szobámba, én pedig hirtelen  azt sem tudtam, melyik világon vagyok, hogyan reagáljak jól, ne zsigerből. A dackorszak egyik megnyilvánulása nála, hogy ha valami nem tetszik, vissza akar menni a helyszínre, ahol szerinte elromlottak a dolgok, és újrajátszani a jelenetet, ebben az esetben a hálóba. Sokszor utánaengedek, amikor nincs tétje, de van, hogy határt kell szabni a követelésének. Reggel háromnegyed hatkor nyilván nem volt kedvem engedni az észszerűtlen kérésnek, próbáltam finoman terelgetni, nyugtatni, de ez pont annyit is ért, úgyhogy visszacuccoltam a hálóba, hogy onnan vonuljunk újra hozzá. A felső szomszédot valószínű felvertük, de magunkat jobban sajnáltam épp, főleg hogy A. hiába higgadt le pillanatok alatt, amikor végre összebújtunk, engem annyira sokkolt ez a fajta rég nem tapasztalt kiborulása, hogy már nem tudtam visszaaludni, fél órával később általános ébresztőt fújtam, hogy szinkronban maradjunk és délben együtt tudjunk újra pihenni. 

C. aznap kétségbeesve hívott, hogy mit csináljon, mert nem érzi jól magát, gyomorrontásra panaszkodott, és nem mer aznap biciklizni, de kihagyni meg sajnálja a napot. Ez egy szervezett túra volt, ahol a túravezetőik naponta kivitték autóval őket a magas hegyekbe, onnan zúztak le biciklivel, és ha ő pont rosszul lenne, akivel vissza kell fordulni, mások napját is elszúrja, arról nem beszélve, hogy fizikailag sem árt topon lenni a sportoláshoz, de egy napot akkor is sajnálna ellógni. Végül az aznapi bringázást kihagyta, másnap óvatosan megint tekert, csak hát azóta is rottyon van. Hazahozott néhány horzsolást, amik hozzátartoznak az enduróhoz, a csípőjét eléggé odaverte, szép lilássárga az oldala, és étvágya sincs. Sajnálom, hogy ez a túra összességében inkább volt stresszes, mint feltöltődést hozó neki, annyira várta. Két éve tavasszal is volt egy ilyenen Spanyolországban, azt is pont a szülés előttre időzítettük, és olyan mámorosan, boldogan jött haza, majd kicsattant hetekig. 

Írtam egy teendőlistát a szülésig fontos és kevésbé fontos elintézendőkkel, az első csupa nagybetűvel a tetején a Mutterschutzleistung megigénylése volt, ami kvázi a fizetés a terhességi szabadság megkezdődésével, amit részben a munkaadó, részben az eü. biztosító fizet. Nem kell más hozzá, mint a szülés várható időpontjáról való igazolás a nőgyógyásztól és egy fizupapír. Ezt a szülés előtt legkésőbb hét héttel kell megigényelni, amiből én már egy héttel ki is csúsztam. Az oka pedig a trehányságom, rettenetesen szétszórt vagyok a hivatalos dokumentumokat illetően, nincs egy ilyen papíroknak kinevezett mappám, vagyis van egy csomó, és mindent össze-vissza pakolok beléjük, abban bízva, hogy emlékezni fogok, hogy adott papírt pont melyikbe süllyesztettem el. Szóval rettegtem nekiállni felkutatni a fizupapírt (amim nincs is, mert mióta áprilisban költöztünk munkanélküli vagyok, a munkanélküli hivatal kiküldött doksija kellett volna helyette), és ahogy várható volt, nem is találtam. Csak nagy sokára esett le, miután túl voltam számos önostorozó monológon magamhoz, hogy azért nem találom, mert eleve online küldték ki anno és mellesleg le van mentve a gépemre. Annyira megkönnyebbültem, hogy utána pillanatok alatt kitöltöttem az igénylést és aznap éjjel végre szorongás nélkül aludtam el. A munkanélküli hivatal azonnal értesített is, hogy mostantól, mivel lekerültem a munkaképesek listájáról, lesz szíves a biztosító fizetni nekem, ezen az értesítőn pedig feltűnt, hogy az eddig folyósított hathavi nyugdíjam az állami kasszába ment az orvosi nyugdíjkassza helyett - itt Németországban az orvosok kötelezően a tartományi orvosi nyugdíjpénztárhoz tartoznak, az államiba érkező esetleges pénz elveszik. Másnap újabb telefonos körök után tisztáztam minden érintett szervvel, hogy 1. tényleg elrontották az utalást, 2. szereztem erről igazolást a nyugdíjpénztártól, amit 3. tovább kell küldenem a munkanélküliseknek. A korrekcióról nem fognak automatikusan értesíteni, úgyhogy felvettem azt a pontot is a teendőlistámra, hogy majd telefonálgassak pár hét múlva.